Konkrét emlékem lehet már nincs is a Szamóca utcai koviubikészítésről, talán csak a később elmesélt történetekre emlékszem vissza, azonban így is fontos emlékei a tavasznak, a közelgő nyárnak. Koviubit nagyon egyszerű csinálni, viszont csak Isten beleegyezésével lehet jókat készíteni. Elhagyatott, Mississippi állami útelágazásnál, úgy gondolom, nem kötött még senki alkut a sátánnal, lelket eladva a tökéletes koviubi receptért cserébe. Az ubihoz boldogság, remény, napsütés kell, és azokat a sátán képtelen forgalmazni. 

Jó koviubihoz az uborkákat elő kell készíteni, nyitottak kell legyenek arra, hogy a sós víz teljesen átjárja őket, megmosva, mindkét végükön behasítva, akár félbe is vágva nyílnak igazán meg. Ehhez zsenge, fiatal, kovászolni való uborkák kellenek, minél frissebbek, annál nyitottabbak, befogadóképesebbek. Öreg uborka nem képes új trükköket megtanulni. Ha az ubik elkészültek, a sós vizet át kell dolgozni az ubik számára. Egy kovászolni való ubi nem képes sima sós víz befogadására, feldíszíteni, reklámozni kell ezt a vizet, hogy az ubinak tetsszen. Ezt más növényekkel, fűszerekkel lehet elérni, amik ugyanúgy nem tartoznak sós vízbe, mint az ubi. Szőlőkacsok, szőlő, meggy, és babérlevelek, egész fej fokhagymák, kapor csokrok, tormák és még egész feketeborsok is elősegítik ezt, ezek menjenek a sós vízbe még az ubik előtt. Én se ugranék szívesen olyan medencébe, amibe egy másik ember sincs, lássák nyugodtan az ubik, hogy kellemes a víz. Nem fogom pontosan leírni, hogy az ubikat hogyan kell beletenni a befőttesüveg sós-fűszeres vizébe, mindenesetre ha ez sikerült, gyorsan mind a kenyérrel, mind a befőttesüveg tetejével le kell az üveget zárni. Maradjanak ott egy ideig. Változásuk, rehabilitálásuk, korrekciójuk után megint lehetnek ugyanannyira szabadok, mint születésükkor. 

Végül, a nap a megmentő, az egyetlen, a legkegyetlenebb és a legkegyelmesebb. Két-három napig kint kell hagyni az egész befőttesüveget, süsse a nap, forrjon fel benne a víz, járja át az ubikat a lé, a só, a fűszer. Izzadjanak. Tanuljanak a hibáikból. Kóstoljuk meg őket. Amikor elég sósak, vége a szenvedésüknek. Ezt a folyamatot láttam a szamóca utcában, minden tavasszal, minden nyáron, amikor már elég meleg és napos volt. Az öreg szomszéd számos ilyen befőttesüveget tett ki a nap oltára elé, forrtak, ültek, izzadtak, időnként a szagukat is el lehetett kapni, a hihetetlenül sós, orrfacsaró lé leforrt, erjedt eredményét. A koviubiért meg is kell dolgozni, de leginkább meg kell dolgoztatni a szegény ubikat. De megéri. Nagyon megéri, elmondhatatlanul. Savanyított uborkához képest az erjedésen átment ubi minden szempontból ehetőbb, ízletesebb. Saját magában elropogtatni párat, a levéből kóstolgatni, vagy akár köretnek, paprikás krumpli, krumplis tészta mellé a tökéletes, erjedten átvágó ízt szolgálja. 

Az ilyen koviubi a mértékegysége, a csillagjegye az igazi tavasznak. Várom az igazi tavaszt, nem azt ami most van, és azt a koviubi elkészítése adja meg. Reggelente böngészve a Met Offísz appját, már keresem a tökéletes előrejelzést, mely a kezdőpisztolya mind a tavasznak, mind a koviubi forradalmának. A sót, a fűszert, az ubikat bármikor be tudom szerezni. Már csak egyhuzamban kell három meleg, napsütötte nap. 

By Dániel Kemeny